Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-10-10
Kedves Jucó!
Visszatérve a karácsonyi fényképre, még hiányzik róla valami, a ping-pongasztal. Összehajtottátok? Vagy ottvan, csak nem lehet abból a szögbôl látni? Meg nagyon szép vörös lett a hajópadló. Mert mikor lerakták megdöbbentôen fehér volt. Olyan volt, mintha m?anyagból lett volna. Szóval szépen megsötétedett. Nagyon szép, és örülök, hogy nem olyan hóka, mint annak idején. A ping-pongasztalra meg annak idején azt mondta Trégerné, mikor meglátta, hogy biztos csak viccelünk, hogy a szoba közepén tartjuk. Aztán látta, hogy nem vicc, akkor meg azt mondta, hogy végül is lehet annyi haszna, hogy ha jönnek vendégek, azon terítünk meg. El sem tudta képzelni, hogy ô a szobában tartson egy jó nagy játékot. Például Dóri babáit meg Martyi autóit is szépen a polcokon sorakoztatta, azokat nem lehetett levenni, ha meg le is vették netán, azonnal vissza kellett rakni. Mert a lakást nem arra találták ki, hogy ott szórakozzanak, játszanak, fôleg nem a gyerekek. Bezzeg a te szobád! Úgy nézett ki, mint a csattér. Nem is szerettél bemenni csak akkor, ha szép rendet raktunk. Mindent kiborogattál, térdig jártunk a legóban meg a ôzikecsaládban. Most ott vannak fent a padláson zsákok mélyén. Gondolhatod, milyen nagy öröm lesz, mikor majd a gyerekeid felfedezik azt a félmázsa játékot. Hát igen, addig vonzó egy játék, míg szép rendben van, amikor már rumlis, nem kell. Majd meglátod, ha gyereked lesz, hogy mennyire szeret rumlit csinálni, aztán meg szépen kivonulni, és be nem tenni a lábát abba a szobába.
Az utóbbi két hétben nem rágom a bôrt az ujjamról. A körmömet csak egyszer rágtam, azóta sem szoktam, de a bôrt azt tépkedtem. Igen sok embernek a szokása ez, ami nagyon ronda. Én erôt vettem magamon, és két hete hozzá sem nyúlok, ami igen nehéz, mert sok ujjamon ott lifeg a bôr, amit csak le kellene harapni. De nem. Te sem rágtad a kezed sose. A mama sem. Ne is szokj rá, mert aztán nagyon nehéz abbahagyni. Akkor rágtam a körmöm, mikor negyedikes koromban, május elsején felvonulás volt Szeghalmon, és ott voltak a szülôk is. Az anyám meg meglátta, hogy milyen nagy, koszos a körmöm, és csak rám sziszegett, hogy elsüllyed szégyenében az osztályfônök elôtt, amiért így néz ki. Én meg titokban, sírva minden körmöm lerágtam, nehogy elsüllyedjen anyám. Csak hát szerintem erre neki kellett volna figyelni még otthon, mert egy annyi idôs gyerek még ezt nem tudja számon tartani.
|
