Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-10-27
Kedves Jucó!
Nem tudom, olvassa-e valaki ezeket a bejegyzéseket, de ha igen, akkor velem örülhet. Ugyanis négy hosszú-hosszú év után pénteken találkoztam azzal, akinek ezeket a sorokat, pontosabban 617 oldalt írtam. Ja, nem nehéz kitalálni: Jucó a neve, ahogyan a megszólításban is olvasható.
És csak egyszerűen írtam neki, hogy találkozzunk, pontosabban „mi lenne, ha csámcsognánk Náncsinál, s közben csácsodnánk?” Ennyi, és már meg is beszéltük SMS-ben, hogy hol és mikor találkozunk. Végülis nem Náncsi néni vendéglőjébe mentünk, hanem Visegrádra a Don Vitóba. Nagyon tetszett neki – legyen ezentúl J – sokat beszélgettünk, sétáltunk a Duna parton, kacagtunk a szélben. Sőt, még a kedvencét is megcsináltam, a túrógombócot. Elvittem nyolcat, azt gondoltam, majd hétvégén megeszegeti, de még Szentendrén sem jártunk, mikor négyet bekapott. Aztán betermelt egy hatalmas pizzát – nem sajnáltam, de nem hittem volna, hogy az a kislány ekkora adagot bevág. Visszafelé úton meg feldolgozta a maradék négyet. Persze nem is kislány már, hisz’ 173 centi és 58 kiló. Nagyon vékonynak tűnik, de hát a négy év alatt sokat nőtt. Meg is beszéltük, mikor hazament, hogy vasárnap reggel elmegyünk kirándulni. De aztán közbejött valami, és így csak a BNA utca sarkán találkoztunk annyi időre, míg az újabb adag gombócokat – szilvás meg barackos – átadtam neki. Nagyon kedves volt, mert kihozta Putyulit is megmutatni. Tényleg jól meghízott, ahogy J mondta, vinterspekket növesztett. Jó memóriája van Putyinak, mert kihajoltam az ablakon és azt sihegtem, hogy „Pisssssta, iszol-e musssstot?”, mire kihegyezte a füleit és mint az őrölt elinalt. Szóval emlékezett a kedvenc, hozzá intézett kérdésemre.
Szóval ezen a héten – valószínűleg szerda este – ismét találkozunk, megnézünk egy filmet.
Ja, és teljes szívemből örülök, hogy pont olyan okos és érdeklődő, illetve azok a dolgok érdeklik, amiket annak idején kiskorában szerettünk volna, hogy érdekelje: komolyzene, normális filmek meg a tanulás.
Szóval minden nagyon jó volt, amit még az sem tud beárnyékolni, hogy nem lesz állásom és a kocsimat is el kell adnom. De hát voltam én már ilyen helyzetben, ki fogom bírni.
|
