Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-03-12
Kedves Jucó!
Hej, hej, hej, jó idő van, úgyhogy a kedvem is jó. Remélem, te is örülsz, hogy így süt a nap. Bár engem nagyon nyomasztott annak idején, mikor negyedikes, vagyis annyi idős voltam, mint te, mert tudtam, hogy közelg az érettségi, a nagy megmérettetés. És bizony abban az időben még senkiben sem – bennem aztán végképp nem – merült fel, hogy továbbtanuljon. Az osztályunkból is – 30-an lehettünk – csak 2-3 ember tanult tovább. Persze aztán sokan tanultak, mint én is, de akkor ez nem volt ilyen nagy divat. Ma már senki nem akar dolgozni, például nincsenek ácsok, meg lakatosok, asztalosok. Igaz, az már az én gyerekkoromban sem nagyon volt. Már csak azért gondolom, mert annyira alacsony volt a felvételi színvonala, hogy egyedül csak az unokaöcsém nem jutott be a középiskolába. A felvételi mindössze annyiból állt, hogy megmondták neki, hogy írja le: álló szekrény. És szegény leírta, hogy álószegrény. Úgyhogy nem sikerült a felvételije.
Na, visszatérve az érettségire, nekem meglehetősen rosszul sikerült, mint azt valószínűleg tudod is. Valahogy nem tudtam, hogy kell tanulni. Úgy gondoltam, ha elolvasom, akkor már tudom is. Vagyis fel sem merült bennem, hogy esetleg érteni is kéne azt, amit olvastam. Meg az fel sem merült bennem, hogy úgy jó és érthető mondjuk a mamatika, ha egy témakörön belül nem csak egy-egy témát tanulok meg. Mert például geometriából mindig csak az 5-6 témát tanultam meg. Vagyis kört szerkeszteni tudtam, de a szelőt már nem értettem a dolgozatban, mivel az a 3. lecke volt. És ugyanez történelemből meg oroszból is igaz volt. Hej, ma már tudom, hogy kell tanulni, de nem hiányzik. Nekem összesen több mint 110 vizsgám volt. El sem tudod képzelni, mennyire rengeteg az. Majd megtudod. De a végére már annyira belejössz a tanulásba, hogy fel sem veszed. (ha érted egyáltalán ez utóbbi kifejezést) Nagyanyám mondta mindig, mikor ott ordítottam valamiért az unokahúgomra, mondjuk, mert azt mondta, hülye vagyok. Nagyanyám, csak legyintett: fel se vedd. Vagyis magadra se vedd.
Na, kíváncsi vagyok – vaok, hogy fiatalos legyek – mennyiért sóztad el a szteppcipőt. Majd írd meg. Írok is neked egy SMS-t.
|
