Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-01-15
Kedves Jucó!
Olyan ónos eső van még mindig, hogy majdnem elvesztettem a méltóságomat ma reggel a ház lakói előtt. Mivel reggel kiléptem a kapun, és elkezdtem vánszorogni a kocsi felé, de előttem cammogott egy idősebb lakó, annyira nem is öreg, olyan 55 körüli, szóval előttem ment tyúklépésben. Gondoltam is, megkérdezem, mirefel ez a nagy óvatosság? Főleg úgy, hogy egy sztepcipő – bizonyos ónos eső elleni szegecses – kopogós cipő volt a lábán. Mondta, hogy ő nagyon fél ilyenkor, de jobban teszem, ha én is inkább kapaszkodom, mert el fogok esni. Na, én bezzeg kacagtam egy nagyot, de alig fejeztem be a hahotát, mikor elkezdtem úgy lefelé csúszni a dombon, hogy közben fel sem emeltem a lábam. Szóval csak álltam egy helyben, miközben egyre nagyobb sebességgel csúsztam lefelé. A nagy Gőgösgúnár Gedeon, vagyis én csak csapkodtam, lapátoltam a levegőben a kezemmel, hogy így nyerjem vissza az egyensúlyomat. Mint egy nagy fekete varjú, úgy nézhettem ki ott a jégen. De hát az embernek jó, ha van egy kis öniróniája, nevettem magamon a lakóval együtt. Na, aztán elvittem a kórházba, mert ott dolgozik, és útba is esett. Útközben beszélgettünk, és elmesélte, hogy haragszik a lányára, aki 24 éves és nem akarja felvenni azt a csúszásgátló zoknit, amit tegnap este csinált neki, vagyis a cipőjére. Eszembe jutottál, hogy hát te is biztos ilyen nagy mellénnyel állnál hozzá, ha én csinálnék neked csoda zoknit. Ez olyan, mint amikor Székely Eszter anyja, nagymamucika ráparancsolt Eszterkére, hogy a sapkát vegye fel, persze Eszterke ordított, hogy nem, akkor nagymamucika visszaordított, hogy márpedig fel fogja venni. Na, aztán reggel Eszterke szép szófogadóan felvette, és indult iskolába. Nagymamucika még csodálkozott is, hogy ilyen egyszerűen el lehetett intézni és csak ennyi, hogy a gyerekből kezes bárányt csináljon. De azért volt egy sanda gyanúja, kilesett az ablakon és mit lát, a kezes bárányon nincs sapka. Na, leszaladt a lépcsőházba, körbenézett, és persze megtalálta a villanyórába a sapkát bedugva. Akkor nagymamucika sem volt rest, kivette, és várta otthon Eszterkét, aki már úgy nyitott be, hogy képzeljétek, valaki – mert biztosan annyira szép volt – ellopta a sapkámat. Akkor nagymamucika elővette a sitykát és bemondta: én loptam el, Eszterkém, mert annyira tetszett.
|
