Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-09-29
Kedves Jucó!
Reggel tévesen riasztották be a Team-et, és ott ültem egy negyed órát a sziréna alatt – máshová nem mehettem – és még most is hasogat a fülem meg a fejem.
Tegnap gyönyörű idő volt, ahogyan szombaton is, meg ma is. Szóval szombat-vasárnap elmentem sétálni az erdőbe. Eredetileg Dobogókőre akartam menni, de nagyon sokáig tartott volna az út – oda-vissza két óra –, és inkább maradtam itt Budán. El is mentem a Hárshegyi kilátóhoz, amit egy hónapja adtak átt, illetve újítottak fel 20 millió forintból. Nagyon szép onnan a kilátás, csak az volt kicsit zavaró, hogy legalább 300 gyerek volt ott. De nem egy iskolából, hanem mindenféle korú gyerek volt, vagyis nem egy helyről jöttek. Mert talán még óvodások is voltak meg gimnazisták. Hej, gondoltam, milyen jó is lenne, ha megbeszélnénk, hogy te felszállsz a kisvasútra a Hűvösvölgyi végállomáson, és én a Szépjuhászné megállónál felszállok abba a kocsiba, amiben te ülsz, és együtt mennénk a Normafáig, onnan meg lesétálnánk a Libegő alsó állomásához, vagy egyszerűen lelibegnénk. Gondoltam, írok is egy levelet, illetve SMS-t, amiben kilátásba helyezem, hogy másnap, vagyis vasárnap megcsinálhatnánk ezt az őrületes dilit.
De végülis nem írtam. Gondolkoztam is, miért nem. Igazából az elutasítástól félek, mert eddig mindig ez lett a vége, és ebbe az ember szíve belebénul. Meg attól is tartanék, hogy milyen lesz az a találkozás. Nem hiszem, hogy túl jól sikerülne. Ennyi év után már nagyon sok minden megváltozik. Lehet, hogy nem is tudnánk miről beszélni. Lehet, hogy nem így kellett volna csinálni, nem kellett volna beletörődnöm abba, hogy te nem akarsz – vagy ahogy mama mondta – nem óhajtasz találkozni velem. De az, hogy lesben álljak az iskolánál, mint egy szatír, az nem ment volna. Mert régen nem olyan volt a kettőnk kapcsolata, hogy erre lett volna szükség. Mondhatnám, méltatlan lett volna. De már kezdem úgy gomndolni, hogy lehet, hogy így kellett volna tennem. Mert így, hosszú-hosszú évek után már nincs esély arra, hogy kicsit is helyreállítsuk azt, ami összeomlott.
Na, de nem erről akartam papolni, hanem azt akartam kérdezni, hogy mit csináltál hétvégén. Nagyon remélem, hogy kirándultál, mert tegnap is mesés idő volt ám. Elmentem ebéd után tornázni, aztán meg gyerünk fel a János hegyre. Hej, nagyon jó volt ám. Megálltam ott egy kicsit, annál a sokágú fánál, ahol azt játszottuk valamikor, hogy körbe-körbe kergetőztünk vagy csak másztunk az ágakon úgy, hogy nem szabadott a lábunknak leérni a földre. Hej, szép is volt. Milyen szép emlék az életemben.
|
