Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-05-20
Kedves Jucó!
Esik az eső kora reggel óta. Már hatkor felébredtem, akkor már szakadt. Szerintem már sok lesz a jóból, vagyis az aranyat érő esőből. De azért szeretem az ilyen időt is. Remélem, estére eláll, mert nem akarok elázni a Zeneakadémiára menet. Ugyanis ma lesz az utolsó virtuóz est a bérletemből. Mert így olcsóbb volt sokkal, mintha külön-külön vettem volna jegyet. Bár ez kötelez arra, hogy elmenjek, de nem bánom. Ha egyszer nagy leszel, te is vegyél bérletet, meglátod, ha épp nincs is kedved aznap menni hangversenyre, utólag örülni fogsz, hogy elmenél. Azt hiszem, ma Schubert A-mol szonátája lesz. De nem biztos, ahogy az sem, hogy a zeneszerzőt így kell írni.
Szoktál te tornázni? Mert az is nagyon fontos dolog. Ha sokáig akarsz élni, akkor mozognod kell. Illetve, ha egészséges akarsz maradni, akkor tornázni kell. Tegnap az ebédnél beszélgettek a munkatársaim, hogy milyen borzasztó lehet, ha az emberrel lezuhan a repülőgép. Pedig, ha nekem választanom lehetne, akkor inkább így szenderüljek jobb létre, mint egy hosszú betegségben. Mondjuk lenne legalább 3-4 perce az embernek, hogy „élvezze” a zuhanást. Én bizos próbálnék neked SMS-t írni. Vagy ahogyan azt többen is tették, kis cetlikre írtak üzenetet, és azt a velük szembeni szék háttámlájába rakták, vagyis oda, ahol a hányós zacskók vannak vész esetére. Így aztán utólag, az utaslista alapján megtalálták ezeket az üzeneteket. Hej, bizony, így kellene, hogy végződjön.
Na, mindegy, talán az eső – ahogy nagyapád mondja: esső – miatt vagyok ilyen melankolikus. De most nézem, el is állt az eső, bár még borult az idő.
Nálatok is szokott ám nagy eső lenni. Emlékszem, volt olyan az építkezés idején, hogy a pince helyén térdig állt a víz, amikor még nem volt fedele. Onnan láttam életem legszebb szivárványát kelet felé nézve. Mert akkor már délután volt, és a hátulról jövő napfény alkotta a szivárványt.
A nagy sárga cső megvan még, ami a fűzfánál lévő ereszcsatornából vezeti a vizet a szomszéd kertjébe? Azt még akkor csináltam, mikor a leilandi ciprust ültettük. Illetve rá egy évre, késő ősszel. Meg vajon a fenyő elérte-e már az ablakodat? Mert amikor ültettem, azon gondolkoztam, már felnőtt leszel, mire eltakarja a szobádból a kilátást az a fa. Aztán már lehet, hogy el is érte.
Megint elkezdett esni.
|
