Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-09-10
Kedves Jucó!
Meghalt tegnap a magas c királya, Luciano Pavarotti. Úgyhogy az elôtte való tisztelgésem jeleként ma csak az ô CD-jét hallgatom. Legszebb a harmadik áriája a Toscából a Stelle ? valami. Nagyon nagy énekes volt. Vesztére nagyon szerette a hasát is, ezen belül is a jó csípôs, erôs ételeket. És ez lett a veszte, mert ? ahogy régen mama mondta ? amikor hirtelen jól becsípôspaprikázik, a hasnyálmirígy teljes erôbôl dolgozik, és ha ez rendszeres, gyakran be is gyullad. És ennek egyenes következménye a hasnyálmirígydaganat. Az, amiben meghalt minden idôk legnagyobb tenorja. Sajnos nagyapád is ennek az áldozata. Ô is szeretett jól becsípôspaprikázni. Majd, ha nagyobb leszel, meglátod, milyen nagyszer? énekes volt. Rajta kívül van még két másik tenor, José Carréras, Placido Domingo. Nem biztos, hogy jól írtam a nevüket, de a lényeg, hogy ôk is nagy énekesek. Ôk hárman járták a világot, koncerteket adtak. De mind a kettô féltékeny lehetett Pavarottira, hisz? sokkal jobb volt a hangja. S mégis, amikor utoljára lépett fel Pavarotti ? történetesen ôk hárman együtt ?, akkor José Carreras kezet csókolt Pavarottinak. Ezzel elismerte, hogy hármójuk közül ô a legnagyobb, és mennyire sajnálja, hogy nem sokára vége az életének. Ez egy nagyrabecsülendô, szép gesztus volt.
Tegnap megnéztem a vivet, és ráraktál egy új képet, meg átírtad az aláírásokat. Például, ami korábban Csipkerózsika volt, tegnapra már cecelégy lett, amin meg mamával vagy, arra azt írtad, palimadarak. Ha jól fordították nekem a pechvögelt. Ez nem így van, és egész felbosszantott, hogy ezt gondolod magadról, mert egyáltalán nem vagy szerencsétlen. Csak az a szerencsétlen, aki készakarva az akar lenni. Furcsa, hogy te ezt terjeszted magadról. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha le is vennéd azt a feliratot. Sosem voltál, és nem is leszel szerencsétlen. Hidd el, más boldog lenne, ha csak annyira lenne szerencsétlen, mint te vagy. Meg mi az a cecelégy?
Én is írhatnám magamról, hogy szerencsétlen vagyok, ha így végiggondolom az életem, de eszem ágában sincs ezt mondani, hisz? én nem hagyom, hogy ez még csak meg is fogalmazódjon bennem. Ráadásul nem is lenne igaz. És jobb lenne, ha nem csinálnál magadnak negatív reklámot, mert a végén még el is hiszik mások, akik látják az adatlapod. Gondolom, nem szeretnéd, ha a hátad mögött csak összesúgnának, hogy ?Nézd már, szegény szerencsétlent. És még tudja is, hogy az.?
Egyébként mama sem az. Aki szerencsétlen sorsú, az Dia, akinek meghalt az anyja. Igen, neki aztán szerencsétlenül alakult az élete.
Tegnap eszembe jutott, mikor csináltam meggylevest, hogy kiskorodban mennyire szeretted. De egyszer cukor helyett igencsak sót tettem bele. Te etted-etted egy darabig, aztán szép halkan megszólaltál: megbántalak azzal, ha azt mondom, hogy ez a meggyleves nem olyan finom, de amit máskor szoktál fôzni, az nagyon finom szokott lenni? Ilyen kis kedves voltál. Aki ilyen kedves, az semmiképp nem szerencsétlen.
|
